Kell még, csak ezt érzem; nem félek, ez másról szól; kell még, csak másképpen; mint régen, egész más mint volt.
Elmehetsz holnap, majd helyetted jönnek mások!
Még egyszer nem tehetsz tönkre, már nem kérem többször, hogy ne zavarj össze!
Az igazság az, hogy szeretem... Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem... Nem tehetek róla, csak érzem.
Azt hiszem szeretlek. Úgy érzem, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban. Mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd. És, hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék, vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért!
Vele az idő és a tér egyetlen zavaros ködbe folyt össze mindahányszor, és én mindkettőről teljesen megfeledkeztem.
Mikor így mosolygott rám, mindig az jutott eszembe, hogy őt szeretem legjobban a világon, ne merészeljen meghalni nekem. Soha.